Megjelent a Környezetterhelési monitoring vizsgálat soron következő kiadványa.
A tanulmány a 4/2014. (I.23.) FM-rendelet 26. §-a, a „Méhegészségügyi és környezetterhelési monitoring vizsgálat” című jogcím keretében jött létre, és finanszírozása is ebből valósult meg. Az összefoglalót az OMME Monitoring Bizottságának tagjai, valamint kutatóintézeti munkatársak készítették, a megyei szaktanácsadók és több méhész bevonásával. Az elvégzett munkáért az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) külön köszönetét fejezi ki minden szakembernek, továbbá valamennyi közreműködő méhésznek.
Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület által végzett méhegészségügyi és környezetterhelési monitoring vizsgálatok 2017-2018-ban kimutatott eredményei mindenképpen több új és eddig fel nem tárt ismeretnek lett forrása. Foglalkoztunk a hazai méhészeti adatok változásával, amelynek következtében megállapítható, hogy 2017. őszére megállt a méhészetek számának növekedése, de ugyanakkor a méhcsaládok száma továbbra is emelkedett országosan. Ez az adat viszont rávilágít arra is, hogy miért jelent egyre nehezebb feladatot a varroa atkák elleni hatékony védelem kialakítása. Foglalkoztunk az egyes atkaölő szerek hatékonysági problémáival. Utalást tettünk arra, hogy sajnos a kumafosz esetében a több szezonon keresztül folytatott védekezések már a rezisztencia kialakulásának első jeleire engednek következtetni.
A méhpatogén vírusok jelenlétének ellenőrzése során világossá vált, hogy az időnként jelentkező alacsony vírusfertőzés nem szezonális hatás következménye, hanem pl. az atkafertőzés szintjétől függő folyamat.
25 db méhcsaládon teszteltük a záró kezelésre használt készítmények toxicitását és a kombinált kijuttatás esetén az alkalmazott szerek között fellépő szinergencia kérdését. Ennek kapcsán megállapítható volt, hogy nem az egyaránt kumafoszt tartalmazó Perizin és a Destruktor készítmények eltérő toxicitása miatt alakultak ki a záró kezeléseket követően komoly méhveszteségek, hanem azért mert a kumafosz tartalmú szerek kijuttatását megelőzően valamilyen módon fluvalinát került be a kaptárakba.
Viszonylag sokat foglalkoztunk a viasztermékek szennyeződéseivel, illetve azzal, hogy a feldolgozás folyamán csökken-e bennük a korábban bekerült szennyező anyagok mennyisége. Megállapítottuk, hogy az amitráz esetében ez az állítás igaznak látszik, de valószínűleg a több hőhatást igénylő feldolgozási folyamat végén egy ki nem mutatott bomlástermék keletkezik. Idén közöltük annak a két évre visszamenőlegesen elvégzett virágpor vizsgálatnak is az eredményeit, amelynek során egy álló méhészet több családjától azonos napon begyűjtött virágpor minták kémiai és faji analízisét végeztük el. Ez a vizsgálat rávilágított arra az egyébként ismert tényre, hogy a családok által egy napon preferált növények között jelentős különbségek lehetnek, ennek egyébként egy méhmérgezési ügy felderítésénél lehet komoly jelentősége. Továbbá az is kiderült, hogy a méheket érő növényvédő szer terhelés vonatkozásában évjáratonként jelentős eltérések lehetnek.
Ebben az évben is végeztünk méhtoxikológiai kísérletet, melynek során egy 100m2 –es repce parcella permetezésének utóhatásait vizsgáltuk. Ennek a munkának során sikerült megállapítani, hogy amennyiben a permetezést az előírásos időben végzi el a gazdálkodó, akkor ez nem jelent problémát, mert a virágzásig eltelt idő alatt a kijuttatott hatóanyagok a veszélyes mérték szintje alá bomlanak, ugyanakkor bárminemű késlekedés komoly károkat okozhatta a méhészetek számára. Mindez párosul azzal is, hogy a kijuttatás optimális idejének meghatározása nem egyszerű feladat üzemi méretek között.
A neonikotinoidokkal csávázott repce területeken ősszel és tavasszal végzett mintavételeinkkel arra kerestük a választ, hogy vajon az alkalmazott hatóanyag hogyan mozog a növényben. Ennek eredményeként kiderült, hogy a talajok szennyezettsége általános, de a növényeknek csupán felében található meg a csávázásra használt klotianidin, vagy tiametoxam. Ez is csak ősszel mérhető. A 2018 tavaszán gyűjtött mintáink esetében a növényi szennyezettség nem igazolható, ugyanakkor a táblák területén összegyűlt vízminták szermaradékai között a csávázásra használt neonikotinoid szermaradékok mellett klórozott szénhidrogének is előfordulnak.
A nyári méhpusztulások vizsgálatai során 34 méhészetből 86 db mintát gyűjtöttünk be. Ezek elemzése során 37-ben nem lehetett semmiféle növényvédő szer hatóanyagát sem kimutatni. Az adatok értékelése során látható, hogy tiametoxam, klotianidin 11 alkalommal mutatható ki. Imidaklopridot nem detektált a laboratórium. Ezeknek az előfordulása főleg a kukorica címerekben talaj és vízmintákban jellemző. virágporban egy alkalommal lehet mérni ennek a tiametoxam jelenlétét. Imidaklopridot egy alkalommal sem detektált a laboratórium. Fontos eredménynek számít, hogy a neonikotinoidoknál gyakrabban (ötször) mutatható ki klórpirifosz a virágporokban. A jelenség hátterében bizonyára több tényező áll, és az is valószínű, hogy nem lehet minden esetet ugyanazzal a kiváltó okkal magyarázni. Ennek értelmében az időjárási anomáliák, a helytelen növényvédelmi gyakorlat, a legális technológiák hibái ezen belül a neonikotinoidokkal végzett csávázás mellékhatásai is szerepet kapnak egyaránt.
A kiadvány teljes szövege letölthető innen
