Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME), a 4/2017. (I. 23.) FM rendelet 23. § „A méhészeti termékek elemzését végző laboratóriumok támogatása” jogcímének megfelelően, a 2018/2019-as támogatási időszakban is elvégeztette a közforgalomban lévő mézek fizikai-kémiai vizsgálatát, melynek eredményeit az alábbiakban adjuk közre.
HMF:. A HMF méz cukortartalmának hő és tárolás hatására létrejövő bomlásának egyik terméke. Megmutatja, hogy a méz mennyire károsodott a feldolgozása során – legfőképpen a hőkezelés indikátora -, jól használható a tárolási idő meghatározásához. Az előírás az EU-ban termelt mézek esetében maximum 40 mg/kg értéket engedélyez.
Diasztáz: a méhek garatmirigyében termelődő enzim, ami a méhek mézhólyagjába jutva keveredik a begyűjtött nektárral, így kerül a mézbe. Az enzim az idő múlásával, illetve hő hatására inaktiválódik. A diasztáz mérőszáma az úgynevezett diasztáz egység, melynek minimuma, meg kell haladja a 8-as értéket.
Fruktóz-glükóz tartalom: a mézek cukortartalma fontos minőségi szempont. A legfontosabb egyszerű cukrok a mézben: a fruktóz (gyümölcscukor) és a glükóz (szőlőcukor). A fruktóz-glükóz arányból (F/G) a mézek kristályosodási hajlamára lehet következtetni valamint fontos fajtaméz-jellemző paraméter. Például a legnagyobb átlagértéket a kristályosodásra legkevésbé hajlamos akácmézek mutatják, mivel az akácmézek fruktóz tartalma a legnagyobb és glükóz tartalma a legkisebb. Az európai kereskedelmi gyakorlatban az 1,45 alatti F/G értékkel bíró mézet nem tekintjük akácméznek. A fruktóz-glükóz összmennyisége (F+G) az előírásokban rögzített min. 60g/100g-nak kell lennie – az édesharmat mézek esetében alacsonyabb érték is megengedett.
Szacharóz-tartalom: A szacharóz (répacukor, nádcukor) összetett cukor, mely az enzimes bontás (invertálás) során alakul át egyszerű cukrokká, pl. a méz fő cukrait adó fruktóz-glükózzá. A szacharóz a mézben kisebb mértékben van jelen mint a nektárban, hiszen az invertálás során ennek mennyisége folyamatosan csökken, a mézben jelenlévő enzimek folyamatosan bontják. Éppen ezért a méz szacharóz tartalmából következtetni lehet a méz érettségére valamint annak valódiságára. A hatályos jogszabály mézekre általában 5 g/100 g határértéket ír elő, azonban egyes mézfajtákra kivételt tesz. ilyen mézfajta például az akácméz, amely esetében ez a határérték legfeljebb 10 g/100g lehet. Ennek oka, hogy a nagy tömegben virágzó és bőséges nektárt adó növények mézét a méhek nem tudják olyan mértékben átdolgozni, így ezen növények mézében magasabb a szacharóz értéke.
Elektromos vezetőképesség: A méz elektromos vezetőképessége szoros kapcsolatban van a benne található ásványi sókkal, a szerves savakkal, és a fehérjékkel, melynek segítségével következtetni lehet a növényi eredetre és elkülöníthetők egymástól a nektár és a mézharmat eredetű mézek. A Magyar Élelmiszerkönyv szerint az elektromos vezetőképesség értéke tiszta mézek esetében legfeljebb 0,8 mS/cm lehet. Kivételt képeznek ez alól az édesharmat mézek, a szelídgesztenyeméz, és ezek keverékei, melyeknek legalább 0,8 mS/cm kell, hogy legyen az elektromos vezetőképességük.
Földrajzi eredet vizsgálat: célja, hogy – pollenösszetétel vagy izotópvizsgálat alapján – beazonosítsa a különböző mézek fölrajzi eredetét.
NMR vizsgálat: az NMR egy adatbázison alapuló vizsgálati módszer. Az igazoltan jó minőségű, természetes mézek vizsgált paramétereit egy ábrán helyezik el. A több ezer vizsgált minta paraméterei egy jól behatárolható területet fednek le az adott ábrázolási módszerrel. Abban az esetben ha a vizsgált méz paraméterei kívül esnek a referencia adatok által lefedett területen, a termék „gyanús”.
A teljes beszámoló: ITT tölthető le
