Megjelent a Méhegészségügyi és környezetterhelési monitoring vizsgálat legújabb eredményeit bemutató kiadványunk. A tanulmány az 57/2019 (XII. 14.) AM-rendelet 26. § „Méhegészségügyi és környezetterhelési monitoringvizsgálat” című jogcím keretében jött létre, és finanszírozása is ebből valósult meg. Az összefoglalót az OMME monitoringbizottságának tagjai, valamint kutatóintézeti munkatársak készítették a megyei szaktanácsadók és több méhész bevonásával. Az elvégzett munkáért az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) külön köszönetét fejezi ki minden szakembernek, továbbá valamennyi közreműködő méhésznek.
A 2021-2022. évben folytatott munkánk során ismereteink tovább bővültek. A méhészetek és a méhcsaládok száma a 2021-es felmérések alapján növekedni kezdett, ennek megfelelően megfordult az a csökkenő trend, amit a korábbi években tapasztaltunk. A hazai méhsűrűség 12,9 méhcsalád négyzetkilométerenként. Újból közelítjük a 2017-ben kimutatott 13,44 méhcsalád/négyzetkilométer értékéket, amely rekordnak számít. Ennek a méhsűrűségnek a méhkórtani vonatkozásai bizonyára kedvezőtlenek lesznek.
A szaktanácsadók tavaszi felmérései alapján kiderült, hogy a téli családveszteség 17,35 százalék volt. Több éves vizsgálataink alapján elmondható, hogy a téli veszteségek fő okát az atkák elleni helytelen védekezési gyakorlat, az alkalmazható atkaölő szerek hatékonysági problémái és mellékhatásai okozták. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az atkák elleni küzdelemben tapasztalt hiányosságok következtében egyéb fertőző ágensek (nozéma, vírusok stb.) is szerepet játszhatnak. A veszteségeket növelte az a szomorú tény is, hogy a méhésztársak egy része által használt (egyben méhek gyógykezelésére nem engedélyezett) szer a Scabatox egyes gyártási tételei rovarölő szer hatóanyagával (diazinonnnal) volt szennyezett. A hatóságot tájékoztattuk mérési eredményeinkről és a készítmény egyes gyártási tételeit kivonták a forgalomból. Az atkaölő szerekkel kapcsolatos problémák következtében sajnos terjednek a fekete technoógiák.
A korábbi évekhez hasonlóan foglalkoztunk a méhek által gyűjtött virágporminták faji és kémiai ellenőrzésével is, melynek során megerősítettük azt az eredményt miszerint egy méhészetben akár az egymás mellett elhelyezett méhcsaládok egészen más virágokat látogathatnak.
Áttekintést adtunk a 2014-óta megmintázott lépeink szennyezettségéről. Ebben az áttekintésben kiderült, hogy ezekből a mintákból leginkább méhészeti célra használt atkaölő szereket (amitrázt, kumafoszt, tau-fluvalinátot és brómpropilátot) lehet kimutatni. A sonkoly molyosodása ellen használt molyirtók és adalékanyagaik a minták kevesebb, mint 6 százalékában lelhető fel. Mezőgazdaságban használt rovarölők között a klórpirifosz és a klórpirifosz-metil hatóanyagok „vezetnek”. Együttes mennyiségük 7,2 százalék. A különböző gombaölők 19 alkalommal jelentkeztek a mintákban. Négy db lépminta nem tartalmazott semmilyen eredetű szennyeződést sem.
A fentiek alapján elmondható, hogy a hazai lépek szennyezettsége nem olyan mértékű, mint azt a hazai szakirodalomban néha olvasni lehet. Ezt a megállapítást akkor tudjuk igazán a helyén kezelni, ha megnézzük, hogy milyen mezőgazdasági eredetű szennyeződések maradtak bent egy „vegyszermentesítési folyamaton átesett” külföldi eredetű viaszmintában. Ugyanis az ebben a mintában kimutatott hatóanyagok száma és sajnos a benne fellelhető klórpirifosz koncentrációja magasan felülmúlja a hazai termékeinkben található mennyiségeket.
Az előbb említett áttekintést követően folytattuk a méhészeti termékek (ezen belül főleg a lépek, a viasz és a műlépek) szennyezettségét valamint a szennyező anyagok koncentrációjának a feldolgozás folyamán történő változását. Megállapítottuk, hogy a lépek alapszennyezettsége az olvasztás, a sonkolysalak leválasztása folyamán változik. A korábban elvégzett hasonló méréseknek megfelelően a lépekhez képest a műlépben pl. a kumafosz mennyisége emelkedik, a fluvalinát meg éppen ezzel ellentétesen változik, tehát csökken. Az emelkedés oka a viaszhoz való erős kötődésnek, a csökkenés pedig ezzel ellentétben a korongok aljáról leválasztott szürke rétegben történő felhalmozódásnak köszönhető ugyanis ezt a réteget a feldolgozás folyamán eltávolítják.
A korábbi évekhez hasonlóan vizsgáltuk a fedelezések és zugépítmények szennyezettségét is. Sajnos idén is beigazolódott az az állítás, hogy főleg méhészeti atkaölők azonosíthatók bennük. Meg kívánjuk jegyezni, hogy ezek koncentrációja általában nagyon alacsony.
Egy esetben vizsgáltuk a méhpempőben található növényvédő és atkaölő szer hatóanyagok jelenlétét is. A mintában a kimutatási határ felett nem sokkal észlelhető volt a kumafosz. Ez az adat azért érdekes, mert az említett méhészetben ezt a hatóanyagot már nagyon régen nem használták.
A feldolgozási folyamat végén visszamaradt vízmintáink analitikai eredményeit később fogjuk közölni.
Foglalkoztunk a méhmérgezési esetekkel, valamint a hatósággal és a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara szakembereivel közösen végzett vizsgálataink eredményeivel, amelyből látható, hogy sajnos a szabálytalanul elvégzett permetezésekre, illetve a szabálytalan szerhasználatra idén is volt példa. A mérgezési eseteket lezáró ökotoxikológiai értékelésekkel kapcsolatosan elmondható, hogy több hiányosságot is észleltünk. Ezek között az egyik leg jelentősebb, hogy a permetezéseket végző gazdaságokban elvileg ellenőrzik a permetezési naplók adattartalmát, viszont ezek az adatok nem jutnak el az ökotoxikológiai értékelést végző szakemberek elé. Így viszont nem csoda, hogy nem sikerül nyomára jutni annak, hogy a területen használtak-e föl gyorsan lebomló, taglózó hatású rovarölőket. Ezeknek a vegyületeknek a méhek testéből vagy a növényekből történő kimutatása gyakran a bomlási folyamatok gyorsasága miatt nehézkes.
Az idei kiadványunk végén ismertettük azt a folyamatot, amelynek során igazoltuk a Scabatox márkanevű atkaölő szer diazinon szennyezettségét. Ennek a vegyületnek a viaszban történő megjelenése véleményünk szerint további problémák megjelenését fogja eredményezni azokban az országokban, ahol ezt a szert továbbra is használják.
A kiadvány teljes szövege letölthető innen
