Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) 2015-ben is eleget tett a 118/2013 (XII.16.) VM-rendelet, 21. §-ában foglalt „A méz fizikai-kémiai tulajdonságai elemzésének támogatása” jogcímnek. Ennek értelmében, közforgalomban lévő mézeket vizsgáltattunk meg, amelyek eredményeit az alábbiakban adjuk most közre.
Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület idén öt megyében: Győr-Moson-Sopron, Csongrád, Heves, Hajdú-Bihar és Pest megyékben, összesen 23 helyszínen vásárolt közjegyző jelenlétében 79 darab mézmintát.
A megyei méhészeti szaktanácsadók 2015. május 12. és 2015. június 9. között, összesen 62 darab zárszalagos mézmintát gyűjtöttek össze. Így összesen 141 mintát küldtünk a mézvizsgáló laborba.
A részletes eredményeket ITT tekintheti meg
Vizsgált paraméterek, eredmények
- A vizsgálatban résztvevőket olyan sorrendben tüntettük fel a táblázatban, amilyen sorrendben a labor vizsgálta a mintákat, azaz a vizsgálati jegyzőkönyvek sorszámát követve. (A pirossal kiemelt, minőségi előírásoknál alacsonyabb vagy magasabb értékeknél a labor minden esetben figyelembe vette a mérési hibahatárt.)
HMF:. A HMF méz cukortartalmának hő és tárolás hatására létrejövő bomlásának egyik terméke. Megmutatja, hogy a méz mennyire károsodott a feldolgozása során – legfőképpen a hőkezelés indikátora -, jól használható a tárolási idő meghatározásához. Az előírás az EU-ban termelt mézek esetében maximum 40 mg/kg értéket engedélyez. Az idei évben a 141 db minta esetében 5 db termék HMF tartalma haladta meg jelentősen az előírásokban szereplő határértéket.
Diasztáz: a diasztáz a méhek garatmirigyében termelődő enzim, melynek szerepe, hogy a nektár egyes összetett cukrait egyszerű cukrokká bontsa. A méhek garatmirigyéből a mézgyomorba jutva keveredik a begyűjtött nektárral, így kerül a mézbe. Az enzim aktivitását a méz kipörgetését követően is megőrzi, így a már kiszerelt mézben is tovább „dolgozik”. Az idő múlásával, illetve hő hatására elveszti aktivitását. Az diasztáz mérőszáma az úgynevezett diasztáz egység, melynek minimuma, meg kell haladja a 8-as értéket. A vizsgált tételek közül 5 darab minta értéke maradt el az előírások szerinti minimumtól.
Hamisítás vizsgálat: A hamisítás kimutatásánál kétféle dolgot vizsgáltattunk. Az egyik ilyen az idegen enzim, a másik pedig az idegen cukor jelenléte a mézben. Az idei vizsgálatok során 3 termékben találtak idegen eredetű cukrot.
Fruktóz-glükóz tartalom: a mézek cukortartalma fontos minőségi szempont. A legfontosabb egyszerű cukrok a mézben a fruktóz (gyümölcscukor) és a glükóz (szőlőcukor). A fruktóz-glükóz arányból (F/G) a mézek kristályosodási hajlamára lehet következtetni valamint fontos fajtaméz-jellemző paraméter. Például a legnagyobb átlagértéket a kristályosodásra legkevésbé hajlamos akácmézek mutatják, mivel az akácmézek fruktóz tartalma a legnagyobb és glükóz tartalma a legkisebb. Az európai kereskedelmi gyakorlatban az 1,45 alatti F/G értékkel bíró mézet nem tekintjük akácméznek. A fruktóz-glükóz összmennyisége (F+G) az előírásokban rögzített min. 60g/100g-nak kell lennie – az édesharmat mézek esetében alacsonyabb érték is megengedett.
Szacharóz-tartalom: A szacharóz (répacukor, nádcukor) összetett cukor, mely az enzimes bontás (invertálás) során alakul át egyszerű cukrokká, pl. a méz fő cukrait adó fruktóz-glükózzá. A szacharóz a mézben kisebb mértékben van jelen mint a nektárban, hiszen az invertálás során ennek mennyisége folyamatosan csökken, a mézben jelenlévő enzimek folyamatosan bontják. Éppen ezért a méz szacharóz tartalmából következtetni lehet a méz érettségére valamint annak valódiságára. A hatályos jogszabály mézekre általában 5 g/100 g határértéket ír elő, azonban egyes mézfajtákra kivételt tesz. ilyen mézfajta például az akácméz, amely esetében ez a határérték legfeljebb 10 g/100g lehet. Ennek oka, hogy a nagy tömegben virágzó és bőséges nektárt adó növények mézét a méhek nem tudják olyan mértékben átdolgozni, így ezen növények mézében magasabb a szacharóz értéke.
