Szeptemberi beszámoló:
Jászberényben augusztus 1-én, amikor megválasztottak, egy különös érzés fogott el: teljesült az, amire nem számítottam, hiszen igen szoros volt a verseny és több esélyest is láttam a Mézkirálynői cím elnyerésére. Mikor kimondták a nevemet, akkor, ott a színpadon megfogadtam, hogy ami a feladataim közé tartozik, maximálisan teljesíteni fogom és megpróbálom a lehető legtöbbet hozzátenni!
Izgatottan vártam az első meghívást, rendezvényt, amin részt vehetek! Már az első héten több telefonhívást kaptam: Bajáról, Kaposvárról, Berettyóújfaluról. Bajára sajnos nem tudtam elmenni egy vizsgám miatt. Így megkértem udvarhölgyemet, Hunya Rékát, hogy képviseljen.
Az első megjelenésem Kaposváron volt szeptember 18-19-én, a IX. Kaposvári Mézfesztivál és VIII. Zselici Méhész Regionális Konferencia és Szakvásáron. Szombaton délelőtt 10 órakor kezdetét vette a fesztivál. Miután megvoltak a köszöntők, a lovaggá ütési ceremóniák, és a mézszentelés, a Mézlovagrendekkel ünnepélyesen felvonultunk a Sétáló utcán dobszó kíséretében a vásári sátrak között. Ennek a menetnek volt egy sajátos, hideg rázós hangulata. A színpadon, a nap folyamán az érkezők megtalálhatták a saját érdeklődési körüknek megfelelő programot. A kirakodók árulták a saját kis portékájukat: kerámiákat, díszeket, mézet és egyéb méhészeti termékeket. Itt mindenki be tudta magának szerezni magyar termelőktől az őszi-téli vitaminadagját. Ezzel párhuzamosan folyt a regionális konferencia. A szakma és az érdeklődők számára igen hasznos előadásokat lehetett hallgatni „Egészséges méhek=Egészséges ember” jelmondat jegyében. Az előadók között én is szerepeltem, előadásom címe: Az apiterápiás termékek szerepe az emberi egészségmegőrzésben. Nagyon izgultam, hiszen ez volt az első megszólalásom ilyen formában. Ezúton is szeretném megköszönni a meghívást és a vendéglátást a Zselici Méhész Egyesületnek, illetve Mészáros Jánosnak. Nagyon jól éreztem magam, Kaposvár gyönyörű!
Vasárnap, 20-án reggel indultam Budapestre a Nemzeti Vágtára. A Jászsági Vágta sátrában láttam el feladataimat. Az érdeklődőkkel mézet kóstoltattam, beszélgettünk a méhekről, méhészkedésről, rendezvényekről és válaszoltam keresztkérdéseikre. Nagyon örültem, hogy a kíváncsi gyermekeknek ízlett a méz és visszajártak repetázni. A felnőttek többsége előtérbe helyezi a mézfogyasztást és a kóstolók 90%-a szereti és fogyasztja a mézet. A propolisz és virágpor sem ismeretlen számukra. Eredményes napot tudhattunk magunk mögött. A sátorban nagyon jó kis csapatot ismerhettem meg, élén Nagy Jánossal. Nagy szeretettel fogadtak és én ugyanígy gondolok vissza rájuk! Köszönöm Molnár Máriának a meghívást, hogy velük lehettem.
Következő héten, szombaton, 26-án ismét egy messzi tájra utaztam. Meghívásomnak eleget téve a Berettyóújfalu és Vidéke Méhészek Egyesülete és a Bihari Mézlovagrend szakmai találkozója méz-és eszközvására programokon vettem részt. A köszöntőmben is említettem, hogy szeretek utazni, mert mindenhol más szokások vannak és más táj fogad. Ami közös, hogy minden alkalommal kivételesen jó embereket ismerhetek meg. Ez nem volt másképpen itt sem, tényleg a tenyerükön hordoznak ott, ahol vagyok. Feladataim között szerepelt az is, hogy Mézlovaggá üthettem egy nagyon kedves méhésztársat, majd a Mézlovagrendekkel díszesen felvonultunk a városban és részt vettünk a piacon egy piaccsarnok átadásán, illetve mézszentelésen. Az idő nem volt túl kegyes hozzánk, sajnos esett az eső, de ez nem szegte kedvünket. A körmenet után a művelődési házban két programsorozat futott párhuzamosan: a földszinten a színpadon fellépőket nézhettünk minden korosztályból, az emeleten pedig szakmai előadásokat hallgathattunk. Folyamatosan lehetett különféle mézeket kóstolni és szavazni a legfinomabbra. Egy külön teremben megtekinthettük, hogy hogyan méhészkedtek régen és hogyan méhészkednek ma, illetve gyermekek rajzai voltak kiállítva. Hihetetlen, hogy milyen tehetségek vannak a legkisebbek között. Egész napos elfoglaltságot jelentett, ha valaki ellátogatott ezekre a programokra. Kiállítók is voltak: méhészeti eszközöket, termékeket árultak. Aminek én személy szerint nagyon örültem, hogy sok család látogatott el és sok gyermek rohangált fel-alá. A nap végén a tombolahúzás három részben zajlott, hála a sok felajánlónak. Amikor a nyertes szelvénnyel egy csillogó szemű kislány vagy kisfiú igyekezett ki, és oly boldogan szorította magához az éppen megnyert üveg mézet, akkor még inkább éreztem, hogy igenis van értelme az erőfeszítéseknek, amiket teszünk, mert ők a felnövekvő nemzedék és ők fogják a mi munkánkat továbbvinni! A rajzverseny, illetve a mézverseny eredményhirdetésén adtam át az okleveleket, majd az esemény zárása jött. Nagyon jól éreztem magam. Hálás vagyok a meghívásért Veres Ferencnek, az egyesület elnökének és köszönöm Fekete Andrásnak, hogy egész nap kísért engem! Bízom benne, hogy a közeljövőben fogunk még találkozni!
Idáig három találkozón vehettem részt és már rengeteg élménnyel gazdagodtam, ezt próbáltam ebben a kis beszámolóban leírni. Minden méhésznek ajánlom ezeket a találkozókat, hiszen nagyon hasznos előadásokat lehet hallgatni és eszmecseréket folytatni egymással. A mozgalmas hétvégék után nem elfáradva, hanem feltöltődve kezdek neki hétfő reggel a hétnek. Kíváncsian várom a folytatást!
Kisuczky Éva
